Egyik legkedvesebb kirándulólandem a Budai hegységben :)
Ez a csodás növénykomplexum úgy lenyűgözött...
...hogy megörökítettem a másik oldalról is. :D
További fejlemények:
Nemrég olvastam egy cikket, mit tegyünk, ha fészekből kipottyant, féligmeddig tollas fiókát lelünk a földön. A természetben ilyenkor a szülők ugyanúgy tovább etetik a fűben/susnyában lapuló utódot, ámde a macskákkal teli kertekben neccesebb a dolog. A legjobb, ha az ember felrögzít egy kosarat valami bozótba/ágvillába, és belerakja a fiókát. A szüleit nem fogja feszélyezni az emberszag az utódon (amúgy kesztyűt is húzhatunk), a pittyegését hallva ugyanúgy táplálni fogják. Mikor pedig eléggé kitollasodott már a fióka, magától el tud repülni majd a kosárból.
Nos, még jó, hogy elolvastam a cikket, mert 24 óra leforgása alatt Zebulonék mind a négy utóda a fűből csipogott elő. Mivel állandóan grasszálnak itt a macskák, gyorsan rögtönzött fészket rittyentettem a trombitafolyondárra. :) (Először szalmakalapba akartam tenni őket, de szerencsére találtam kosarat. :D)
Zebulonék már az első fióka megjelenése után serényen látogatták a menedéket, amióta pedig előállt a komplett fészekalj, átlag 5 percenként érkeznek gilisztákkal és meztelencsigákkal. (Hah, úgyis elszaporodtak nálam a csigák, megeszik még a csigariasztó növényeket is... kérem, mi sem egyszerűbb, mint ellentámadást indítani egy komplett rigócsaláddal. :D)
Általában Zebulon hordja az elemózsiát, jelenlétem továbbra sem zavarja. Zebulonné az ágakról obszervál nagyrészt, gondolom a potenciális ragadozók miatt őrködik.
Első fióka a földön...
Itt már hárman üldögéltek a "fészekben", jellemzően egymás hegyén-hátán. :)
Hát na, gyorsan kellett menedéket fabrikálnom, csak rikító vörös műanyag zsineget találtam. De Zebulont nem zavarja. :)
A szemközti fenyőn üldögél Zebulonné, az új fészektől nagyjából 5-6 méterre figyel.
Jelentés a kertből c. rovatunkat látták... :D
...közben valódi erdőségekről álmodozva. :) 
